A 29. századi történet a földi élet egy lehetséges jövőjének krónikája. Mindenki elgondolkozott legalább egyszer azon, hogy merre fejlődhet az emberi civilizáció. Ez a regény egy lehetséges jövő, és épp ez a legizgalmasabb benne.
A 29. században az emberiség galaxisokat hódított meg, és bolygók százait gyarmatosította. A Hegemónia polgárai távnyelő kapukon közlekednek a bolygók között, fénysürgönyökkel kommunikálnak, űrhajóik hatalmas sebességet tudnak elérni, míg az utasok kriogenikus transzban vészelik át az utazást. A régi Föld halott. Lakhatatlan. Ám az ember él és szaporodik.
A Hegemóniát azonban belső és külső veszélyek fenyegetik. A Háló peremére szorult barbár számkivetettek háborúra készülnek, haderejük felmérhetetlen, a Hegemónián belül pedig az embereket segítő misztikus MI-k készülnek valamire.
Ebben a helyzetben 7 ember zarándokútra készül. Némelyük önszántából, másikuk parancsra, kérésre. A zarándoklat helyszíne a Hyperion bolygó. Az egyetlen bolygó, amely hosszú évszázadok óta sikeresen őrzi titkát. A bolygón időkriptáknak nevezett különleges építmények vannak, amelyek közelében visszafele forog az idő kereke. A kripták közelében pedig ott él a Shrike. Egy lény, amelyet félistenként tisztel a Shrike szekta, akit a Fájdalom Uraként imádnak, és aki áldozatait egy hatalmas tüskés fára akasztja, pokoli kínokat okozva nekik.
A 7 ember: egy diplomata, egy templomos kapitány, egy katona, egy tudós, egy nyomozó, egy pap és egy költő. Egyetlen közös van bennük: az uticéljuk. A zarándoklat végén csak egyikük maradhat életben, a többit megöli a Shrike, ám ennek az egynek teljesül egy kívánsága.
Az út során mind a 7 zarándok elmeséli a történetét. De vajon igazat mondanak? Vagy elhallgatnak valamit? Mindegyikük története megrázó, mélyen emberi történet. Bepillantást enged a Hegemóniában élő emberek életébe, a Nagy Tévedés, és a Nagy Elvándorlás utáni életükbe, abba ahogyan ez a társadalom müködik, hogyan kell mindenkinek megküzdenie a technikai fejlődés átkaival, és hogyan tudnak célokat találni, a helyüket megtalálni ebben az óriásira tágult világban. Ahogy egymás után sorjáznak a különböző élettörténetek, szaporodnak a megválaszolatlan kérdések is, és egyre nagyobb lesz a feszültség, mígnem a végén a kirobbanás közvetlen közelében egyszerűen abbamarad.
A könyv végén egyetlen hatalmas, kétségbeesett kérdésem maradt: mikor jön a következő rész??
Dan Simmons regénye egy négykötetből álló ciklus első könyve, aminek a címe Hyperioni énekek. Szerkezetileg a Canterbury mesékhez hasonló, akárcsak a Dekameron Boccacciotól. A hét főszereplő meséjét egy kerettörténet fogja össze, és még van egy közös elem, ami átszövi és összeköti a történeteket: John Keats angol romantikus költő szelleme és munkássága. Az egyik szereplő: Brawne Lamia, a költő szerelmének Fanny Brawne-nek a nevét viseli, és a kőltő művei, sőt ő maga is megjelenik az egyik történetben. A ciklus 4 kötetének címeit is John Keats munkái ihlették.
Igazi, vérbeli sci-fi ez, kicsit nehéz is volt belerázódni az elején a rengeteg ismeretlen kifejezéssel leírt világba, de gyanítom, hogy ez egy valódi rajongónak nem okoz gondot. Ugyanakkor irodalmi csemege is, minden egyes történet más volt, minden fészereplő igazi, kidolgozott karakter, van akit szeretni kell, van aki az idegeinkre megy, de egyikük sem hagy hidegen. Minden történet lebilincselő, izgalmas, némelyik nagyon rejtélyes, másik igazi szerelmi történet, természetesen a 29. századba helyezve, és van olyan is amely kusza és őrült mint egy lázálom. Összegezve: nagyon jó volt, és csak egy kérésem van az Agave Kiadóhoz, akiknek a gondozásában megjelent a könyv: árulják el nekem mikor jelenik meg a második kötet. Szépen kérem . 
