Benedek István Gábor és Berta Pál aktuális és érdekfeszítő témát dolgoznak fel ebben a kötetben. Az ő olvasatukban a harmadik (világ)háború már elkezdődött. A szerzőpáros szerint ez nem az a háború, amit az USA jelenleg is folytat Afganisztánban a terrorizmus elleni hadjárat zászlaja alatt. Legalábbis nem csupán az. Ez egy annál sokkal összetettebb háború, ahol a hatalmi érdekek azt is megkövetelik, hogy a jobb kéz olyant cselekedjen, amiről a bal nem tud – de ha tudná is, körömszakadtáig tiltakozna ellene.
A több szálon futó cselekmény bepillantást enged a titkosszolgálatok és a terrorszervezetek - helyenként egymást is érintő, egymásba kapaszkodó – tevékenységére. 2001 decemberében járunk, a new yorki és washingtoni terrortámadások nyomán a világon mindenhol szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, a nemzetbiztonság jelszava alatt új törvények születnek – ehhez próbál alkalmazkodni mindkét tábor. Ez természetesen ellentéteket szül szinte minden téren. Európában az ETA, a baszk szeparatista szervezet vezetése is két táborra szakad. A radikális vezetés kiterjesztené akcióit az egész kontinensre, hogy ezzel, az Európai Unión keresztül , nyomást gyakoroljon a spanyol kormányra – a békésebb rendezés hívei viszont együttműködnének a CIA-val, ha az amerikaiak hajlandóak közbenjárni a spanyol kormánynál a baszk kérdés ügyében; mindezért a baszkok információkkal szolgálnának az észak-afrikai és közel-keleti fundamentalista csoportosulások szervezeti felépítéséről, kommunikációs rendszeréről, katonai és védelmi felkészültségéről.
Egy másik vonalon a keleti és a nyugati egyházak közeledésének lehetünk tanúi, amelyet a Vatikán és a konstantinápolyi ortodox pátriárka kezdeményezett. A teológiai konferencia a három nagy monoteista világvallás közötti egyetértés elmélyítését szolgálja, aminek érdekében Szarajevóban újabb nemzetközi vallási konferenciára készülnek. A résztvevők megítélése szerint az egyházak közeledése és a történelmi jelentőségű “kézfogás” jelentős mértékben támogathatná a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelmet. Csakhogy Washington nem nézi jól szemmel, ha a tudta és jóváhagyása nélkül próbálja bárki is rendezni a közel-keleti kérdést. Az amerikai külpolitikai stratégia ugyanis egyértelműen kizárja annak lehetőségét, hogy a terror elleni hadjárat bármely fejezetét is valaki más kezdeményezésére vívják meg. Ezért szükségszerűvé válik a szarajevói konferencia ellehetetlenítése, megakadályozása. Végrehajtószervként kézenfekvőnek ígérkezik a CIA, szövetségesekre pedig ott találnak, ahol a józan ész nem is sejtené: a Vatikánban…
“Gondolod, hogy a terrorral kikényszerített függetlenség tényleg szabadságot jelent majd? S kinek használ ez a szabadság: csak nektek vagy netán azoknak is, akik a meggyilkolt hozzátartozóikat siratják? Az önrendelkezési jogot nem lehet gyilkosságokkal és robbantásokkal kikényszeríteni. ”
Mindezek mellett egy magyar csoport tevékenységét is figyelemmel követhetjük: a hírszerző tisztből vállalkozóvá lett EF arra készül, hogy a filmiparban is kipróbálja magát. Hollywoodi producer-ismerőse és budapesti író-barátja segítségével a nemzetközi terrorizmusról készítenének blockbustert. Miközben ők Belgiumban a történet felállításán fáradoznak, a valóságban a forgatókönyvükhöz hasonló cselekmények veszik kezdetét. A tervek egre nagyobb méreteket öltenek, lépésről lépésre eltávolodnak az eredeti elképzeléstől – ugyanakkor (egyik) főszereplőnk akaratlanul is a valós események felé sodródik. Hogy aztán főhősünk hol kapcsolódik az ETA-CIA-vatikáni hírszerzés szálhoz, feltehetően a második kötetből derül ki. Arra azonban még várni kell.
