A Pillangó egy igazi kalandregény, tele izgalmakkal, fordulatokkal és sok körömrágásra okot adó momentummal. Ha egyszer valaki a kezébe veszi, biztos nem fogja félúton abbahagyni, vagy elfelejteni, hogy hol is tartott a történettel.
Henri Charriere önéletrajzi regénye és az ebből készült hollywoodi produkció mai napig töretlen sikernek örvend. Az író főhős, becenevén Pillangó, melyet a mellkasára tetovált pillangóról kapott, a francia alvilág ismert figurája volt. Egy rágyanúsított emberölés miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Bár ő folyamatosan tagadta a vádakat, ártatlanságát nem tudta bizonyítani, sosem derült ki valóban ő követte-e el a szóban forgó gyilkosságot.
Az ítélethozatal után kezdődik a szökésekkel tarkított kálváriája. Elhatározza, hogy semmilyen körülmények között nem fog megtörni, és amint módja lesz rá, megszökik fogságából.
A Guyana-i börtönbe szállítás alkalmával ismerkedik meg későbbi jó barátjával, Louis Degaval, akit pénzhamisítás vádjával ítéltek el. Míg Dega inkább az ítéletmódosításra és felesége segítségére számít, addig Pillangót csak a szökés heve hajtja, minden adandó alkalommal a megfelelő pillanatot várja, és a télak lehetőségeket latolgatja. A könyvben már-már valószínűtlennek tűnő megoldások fogalmazódnak meg egy-egy szökés kapcsán. Sikertelen próbálkozásait szigorított börtönbüntetéssel „jutalmazzák”, mely nagy részét teljes sötétségben és fél adag koszton tölti. Legyengült, kimerült állapotban szabadul, ám azonnal újabb ötleten töri a fejét. Amint erőre kap szüntelenül a lehetséges télakon gondolkodik. Vajon, hányszor lehet megszökni az egyik legjobban őrzött börtönből, túl lehet-e élni a kegyetlen körülményeket?
A történet egyik kulcseleme, a pénz. Minden fegyenc tartalékol magának pénzt, ki cigarettára, ki a szökéshez szükséges csónakra. Állandóan kereskednek, és a megszerzett pénzt különbnél különb helyeken rejtegetik. A börtönben is virágzik a korrupció, éppen ezért sosem lehet tudni, hogy kiben bízhat meg a főhősünk, kit lehet megvásárolni. A könyvben állandóan érezni a feszültséget: sikerül-e lefizetni a smasszert, időben érkezik-e a csónak, megfelelő-e a széljárás, ami minél távolabbra viheti a szökötteket? Ezt a feszültséget a film is nagyon jól fenn tudja tartani és köszönhetően Steve McQuenn és Dustin Hoffman nagyszerű játékának igazán élvezhető is. A Degat játszó Hoffman egy-egy jelenetben komikus oldalát is megmutatja, ami igen szerethetővé teszi a karaktert. Az események során folyamatosan aggódunk a szereplőkért, s bár tudjuk, hogy bűnözőkről van szó, mégis szurkolunk, hogy sikeresen végződjön a történet. A filmben kevésbé hangsúlyos a durvaság, a kegyetlenség, míg a regény ebből a szempontból igencsak hátborzongató néhol, gondolok itt például a húsevő hangyák emberi lakmározására.
A filmet 1974-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb filmzene kategóriában, Steve McQuennt pedig Golden Globe -ra legjobb színész kategóriában.
Pillangó története nem csak egy szökésekkel tarkított börtöntörténet. Ebben a műben benne van a mindent elsöprő és mindent legyőzni tudó szabadságvágy, az emberfeletti akaraterő, és a barátság fontossága, amely példaértékű is lehet. Ajánlom mindenkinek, azoknak is, akinek kimaradt a kora ifjúi évek olvasmányai közül, akik csak újraolvasnák illetve újranéznék izgalmakat keresve, vagy akik most pillantanák meg a polcon a kötetet.
